Szellem biciklis!

A soron következő történet Nagykátán történt. A város szélén az utolsó házban laktak az Ibiék, akitől ezt a történetet hallottam. Az előttük lévő házban egy 50 -es éveikben járó házaspár lakott. Ez a ház előtt viszont két lakatlan romos ház volt, és legalább 100 m után voltak ismét lakott házak.

Ibolya nagyon jó barátságban volt a szomszédjaival, főleg a közvetlen szomszéddal. Ilonával és Jánossal!

János egy ipari területen dolgozott reggel 6-15 óráig. ( ez később fontos) Elég beteges volt, szinte mindene fájt, de nem panaszkodott. Egy nap rosszul lett a munkahelyén, kórházba vitték. Hamar kiderült, hogy rákos! Nem adtak sok időt az orvosok! A rosszullét után 2 hétre rá meghalt. Ilona a gyerekeihez költözött és a ház üresen maradt. Ibolya ment minden nap etetni az állatokat. Ő szinte mindennap késő estig egyedül volt otthon. Nem volt félős, mégis, ami ezután következett, attól még őt is kiverte a víz, és elkapta a pánik félelem.

Pár nappal a haláleset után, de még a temetés előtt, délután nagyon furcsán ugattak a kutyái, hol ugattak, hol vonyítottak. Nem volt még késő ( bár ez télen volt), úgy 16 óra után lehetett még nem volt teljesen sötét, de felkapcsolta a kinti villanyt, mielőtt kilépett volna a házból. Nem látott semmi szokatlant, csak a szomszéd János bácsi tolta befelé a biciklijét, mint mindig ilyentájt. Még rá is köszönt, és már indult is befelé. A döbbenet a házban érte. Hiszen János bácsi két napja halott, nem mehetett haza, nem tolhatta a biciklit.

Mikor egy kicsit összeszedte magát, ismét kiment, a kutyák már nem vonyítottak, békésen feküdtek a helyükön. Átsétált a szomszéd kerítéséig, és szétnézett az udvarban, János bácsi mindig a ház sarkának támasztotta a bicajt, de most nem volt sehol. Sem a fal mellet, sem az udvar többi részén. A ház teljesen lakatlan volt. Senki betolakodó nem járt ott. Na, ekkor lett igazán rosszul. Elmondása szerint nem tudja meddig állt kint a hidegben, mire el tudott indulni, de mikor sikerült, akkor aztán szedte a lábait. Nagyon megijedt, egyértelmű volt számára, hogy János bácsi szelleme tért haza a munkából.

Soha többet nem látta a szellemet, de amíg élt nem felejtette el.