Lebegő hálótárs!

Egy kis faluban, Táborfalván járunk, kint a tábori részén. Azon a területen régen kaszárnya volt, és mellette egy temető. Majd később több laktanya épült a környéken, és a közelükben szolgálati sorházak és háztömbök. A régi tiszti lakásokat mára már a falu lakossága lakja. Egy ilyen házban él Éva, két gyermekével.

Éva már megszokta az ismétlődő furcsaságokat. Meggyőződése, hogy a lakásában nem Ő és családja az egyetlen lakók! Meg szokta az éjszaka folyamán hallható kísérteties hangokat, a váratlanul elsuhanó árnyékokat, a léptek zaját. Ezek szinte mindennapos események, s már fel sem figyelt rájuk.  De az egyik éjszaka valami olyasmi történt, amitől megfagyott a vér az ereiben.

Békésen aludt, hanyattfekve, ahogy mindig szokott. Az éjszaka folyamán hirtelen ébredt fel, ebben még semmi szokatlan nem volt, mert előfordult már vele többször is. A megrázó érzés akkor következett be, mikor kinyitotta a szemét. A szobát különös fény áraszotta el. A pontos színét nem lehetett meghatározni. A mennyezet és Éva között egy férfi szelleme lebegett vízszintesen. A jelenés árasztotta mágából, azt csodálatos, mégis félelemetes derengést, ami kicsit zöld, kicsit ezűst és kék színek keveréke volt.

Éva a félelelmtől, vegyes döbbenettől mozdulni sem tudott, csak nézte a szeme elé táruló látványt. A szellem ruházata olyan volt, mint amit hazánkban az 1800-as évek végén élő arisztokraták viseltek. Még a mandzsetta gomb pontos formáját és mintázatát is látni lehetett. A kísértet ott lebegett Éva felett, aki lehet, hogy még pislogni is képtelen volt, de erre nem tudott biztosan visszaemlékezni. A lebegő vendég Évát nézte, s lassan egyre lentebb és lentebb ereszkedett. Még mindig vízszintes helyzetben. Ez az egész jelenség nem tartott 1-2 percnél tovább. Mikor már olyan közel lebegett Évához, hogyha felemeli a kezét, könnyen elérhette volna (ha meg tudta volna mozdítani). A lény, mintha mondana valamit, enyhén elnyílt a szája, majd hirtelen eltűnt.

A kísértet eltűnésével egy időben újra korom sötét lett a szobában. Éva még percekig nem mozdult, mikor sikerül végre megmozdulnia kiszaladt a szobából, és a gyerekeinél aludt azon az éjszakán, és még legalább egy jó hónapig nem tudott a saját hálószobájában aludni.