Sokkoló éjszaka!

A soronkövetkező történet, egy sorházakból álló lakóközösség egyik lakójának érdekes esetét meséli el!

Az egykori temetkezési helyre épített házak mai lakóik gyakran számolnak be különös látomásokról, tárgyak eltűnéséről és egyéb furcsaságokról. Rendszerint csak futólag említik meg az épp aktuális eseményt, azt is inkább saját közösségükben. Ettől eltekintve nem szívesen beszélnek róla, főleg nem idegeneknek.

Egy dologban azért szinte mindenki egyet ért, hogy történnek furcsa dolgok , vannak különös  hangok, de nem mindenki gondolja úgy, hogy ezt a szellemvilágnak köszönhetik.

A történet szereplője egy új lakó, aki igen szkeptikusan hallgatta a lakók történetit. Ezt az elbeszélést nem a történet főszereplőjétől, hanem az egyik ott lakó aszonytól tudom.

A főhősünk, akit nevezzünk most Zoltánnak. Egy szép napon megvásárolta ez egyik sorház épp üresen álló lakását. Ő is hallott mende-mondákat arról a környékről, de soha egy percig nem hitt bennük. A beköltözés után ( kb. 10 évvel ezelőtt), minden úgy ment, mint rendesen, élte mindennapi életét. Beszélgetett néha a szomszédokkal, de csak futólag, mivel Zoltán nem nevezhető könnyen barátságot kötő embernek. Ezek a furcsa történetek néhai alkalmakkor előkerültek. Zoltán eleinte még meg hallgatta, és beleszólt a beszélgetésekbe, amik alkalmával a kételyeinek adott hangot. Míg végül teljesen kivonta magát az ilyen jellegű társalgásokból.

A közösség tagjai megértették és tiszteletben tartották, de a továbbiakban nem keresték ehhez hasonló témákban Zoltán társaságát.

Zoltán már több hónapja lakott újdonsült otthonában, élte békésen magányos mindennapjait. Majd egy éjszaka Zoltán közvetlen szomszédja István, félelmetes üvöltésre, ajtócsapódásra ébredt. Érezte, hogy valami baj lehet, és gyorsan kirohant a házból, hogy megnézze mi is történt a szomszédjával, tud-e neki segíteni valamiben. A látvány, ami fogadta, egyszerre volt félelmetes, és nevetséges.

Zoltán egy szál alsóneműben állt az udvaron, reszketett, mint a nyárfalevél, de mozdulni úgy látszott képtelen. Mereven bámult a házba a nyitott ajtón keresztül. Az éber szomszéd hiába próbált szót váltani emberünkkel, az csak állt szótlanul, mereven bámulva a házban maradt sötétséget. Majd kb. 10-20 per múlva, addig figyelembe sem véve Istvánt, végre megszólalt.

-Nincs semmi bajom, csak rosszat álmodtam. Szólt, majd visszament a házba, magára hagyva a kissé tanácstalan Istvánt.

Az eset persze nem maradt titokban, másnap délutánra már mindenki hallotta az esti kaland részleteit.

Többször próbáltak a szomszédok faggatózni Zoltánnál, de Ő mindig elzárkózott ezektől a közeledésektől. Nem lehet semmit kiszedni belőle, a lelkesedés idővel alább hagyott, és szép lassan feledésbe merült anélkül, hogy kiderült volna mi is történt akkor éjjel.

Zoltán nem beszél. De tény, hogy az eset óta minden éjjel lámpafénynél alszik.

És ez legalább 10 éve így megy minden áldott este.