A látszat azt mutatta, a családnak hasznára váltak
a beszélgetések az árnyéklényekhez. Lassan kezdett úgy tünni,
nyugalom köszönt Erzsébetékre. Eltelt egy pár hónap, nem
történt semmi szokatlan.
Egyik nap délután Erzsébet haza ért a munkából.
Belépett a házba, egyenesen a konyhába indult. Még mielőtt
elérte volna, hirtelen megtorpant. A nappali előtt elhaladva egy
pillantást vetett a helyisébe. És akkor meglátott egy idösödő
férfit, magas volt, őszes hajú, vékony testalkatú. Rövidujjú
pálmafás inget viselt. Az egyik kezében tálca volt, rajta
poharak. Épp áthaladt a nappalin. Erzsi kicsit megijedt. Ki lehet
ez az idegen férfi, és miért szaladgál tálcával a kezében az ő
otthonában. Gondolta betörő nem lehet. Akkor ki, és mit keres
ott. Mire végig gondolta ezeket, bátorságot is gyüjött. Lassan
visszaindult a nappali felé. Mikor oda ért egy kicsit még
habozott, majd hirtelen belépett a helyiségbe. De ott már nem volt
senki.
Erzsi nem talált más magyarázatot a történtekre,
mint azt, hogy most egy élethű szellemet látott. Az elkövetkező
hetekben több ilyen valóságosnak tűnő jelenést is láttak.
Erzsébet lánya egy idős, ősz kontyba fésült hajú, szemüveges
nőt látott a nappaliban az egyik fotelben ülni. A jelenség alig
egy percig volt látható, majd eltűnt.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A család úgy
határozott, költöznek, amint lehet. Nagyon rövid idő alatt
sikerült új házat találniuk magunknak.
A költözés előtti éjszaka, Erzsébet nagyon
nyugtalanul aludt. Valamikor hajnali négy óra tájékán felébred.
Elindult a mosdóba. Nem kapcsolt vilanyt, kintről elég fény
szürödött be a házba.
A szobába visszafelé tartva csukva voltak a szemei.
Anyira álmos volt, hogy nehezére esett nyitva tartania őket.
Kezeivel tapogatta a falat, tudta ott van az ajtó, mindjárt eléri,
és ekkor megfogott valamit, ami hűvős, tömör zselészerű
anyagnak tünt. Szörnyen megijedt. Felsikoltott. Hirtelen azt sem
tudta, mit csináljon. Majd gyorsan a kapcsoló felé nyúlt, és
felkapcsolta a villanyt. De nem látott mást azon a helyen, csak az
üres falat.
A család még aznap sietve elköltözött, és
tudomásom szerint azóta, szellemmentes, nyugodt életet élnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése